Ipolytarnóc, Nógrádszakál

Az Abdai Vándorbot Egyesület szervezésében, hazánk egy újabb gyöngyszemét tekinthettük meg a hét végén. Ez nem  egy egyszerű városnéző túra volt,  hanem egy bakancsos  kőmászós, múltidéző túra A Mikszáth Kálmán által elmesélt jó palócok földje, az ősvilág kincseit őrzi. Ezt a mintegy 200 millió éves földtani örökséget majdnem 16oo m2 kiterjedésű geopark őrzi. Ennek legnagyobb értéke, hogy nem múzeumban elhurcolt őrkövületeket, tárgyakat látunk a múltból, hanem a lelőhelyükön a természetes környezetükben láthatjuk őket. Jóval szemléletesebben mutatja be a triász kortól a mély majd sekély tengeri üledékekben megmaradt lenyomatok, tárgyi bizonyítékok sorát a kiváló idegenvezető. A vulkánok okozta képződmények, az általa megkövesedett  most már felfedezhető leletek a cápafogaktól a mamutfenyőkön át a kardfogú tigris lábnyomáig, az őskori kis elefánt fickándozását a szülei körül  vagy a kora vízi és szárazföldi állatok lábnyoma, vagy a levelek lenyomata  megkövesedett  fatörzsig látható ebben a különleges múzeumban. Ez az egyébként nyugodt, a mai ember számára nehéz életet jelentő vidék, régen hatalmas földtani mozgásoknak volt kitéve amíg a mély-tenger  morajlásától a sekély-tengeri részek kialakulásán keresztül a riolitos horzsakő árak pusztításán , majd a szárazföld kiemelkedésén a kitörő láva forró láva lehűlésén keresztül a bazaltorgonák kialakulásig, majd azok felszín alá kerüléséig elszenvedett. Mos viszont Európában egyedülálló földünk múltját bemutató, kutatók , tudósok, és általunk is felfedezésre váró izgalmas vidékké változott. 

Nézzétek a képeket 

A magyar "Grand Kanyon "  Nógrádszakál, egy nehezen és egy könnyebben  megmászható szurdok

 

           

Ipolytarnóc a rejtelmes ősvilág melyet a vulkáni katasztrófa őrzött meg számunkra.

 A földrétegek amint egymásra rakódtak,a mélytengeri iszaptól (cápafogak lelőhelyei) a sekély tengeri leleteken át a szárazföldi élet lelőhelyeiig.

 A megkövesedett mamutfenyő

 savas bemaródások

 fenyőtörzs

           mamutfenyő maradványok

megkövesedett lábnyomok

 mamutfenyő törzse mint egy márvány 

 

Tatai "Patara"

Hát megint visszatértünk. Blogom írását egy tatai kirándulással kezdtem, ahova még óvodás unokámat  hoztam el. Azóta már  jártunk itt, megnéztük a Fényes tanösvényt a barátokkal már iskolássan. Most azonban a Tatai Patara miatt egy hirtelen elhatározásból érkeztünk ebbe a szeretni való  kisvárosba. A török idők hangulatát idéző össznépi megmozdulás 3 napig tart ugyan, de mi csak egy kis szeletét láttuk ennek a vár környékén.  A kor hagyományait őrző együttesek, felöltözve a korabeli ruhákba, a korabeli játékokat és mesterségeket felvonultató árusok, mind mind a nagyszámú érdeklődőkkel, színes és mozgalmas forgatagot alkotnak. Megízlelhettük az akkori ételeket, betekintés kaptunk az akkori harcmodorba, egy két ágyú, puska  is eldörrent a csata közben, kardozhattunk igazi karddal, és persze fakarddal is. Betekintés kaptunk a hárembe. Láthattuk az akkori török, magyar népviseleteket. A gyerekek kézműveskedhettek , felmászhattak a mai  tankokra, és harci járművekre. Mindezek mellett, hastánc,  zenekari bemutatók,  egyéb programok szórakoztatták a nagyérdeműt.

Kikapcsolódásra kiválóan alkalmas ez a "tatai tavaszi  patara",melyet  most már minden tavasszal megrendeznek.

Tekintve , hogy csak néhány órát töltöttünk itt a képek nem a teljes repertoárt tükrözik, de kedvcsinálónak biztosan megteszik.