Törley pezsgőmanufaktúra.

 

Az újabb egynaposunk a Törley manufaktúrában telt. Pillanatok alatt egy pezsgőspalack közepén találtuk magunkat, megismerkedve a család történetével, valamint a gyár alapítása, fejlődése körülményeivel. Törley család kiváló gazdálkodó volt, főleg bortermeléssel foglalkoztak. Mint a mesében legkisebb fiuk külföldön tanulta a borkészítés mesterségét. Később a Shampagne vidékén belekóstolt a pezsgőkészítés rejtelmeibe is.  1882-ben hazatérve fivére segítségével Budafokon birtokot, pincét vásárolva alapította meg a Törley és tsa manufaktúrát. Gyorsan híre ment a jó minőségü itókának. A háború előtti időkig egyenes út vezetett a gyarapodáshoz. A világ minden tájára exportáltak. Mégis a legnagyobb dicsőség az volt amikor Párizsban is Törley-t ittak. A háború visszavetette a termelés, csak az 1950 es években indult be újra a pezsgőgyártás. Az örökösök ragaszkodtak a kiváló minőséghez. A fejlődés a több pezsgőmanufaktúra  konzorciuma hozta meg.  Jelenleg már 300 millió palack pezsgőt forgalmaznak évente. A megszokott kézi forgatás helyett már géppel is forgatják a palackokat. Törley József bevezette a korszerü degorzsálás módszerét is, mely a fagyasztásos seprű eltávolításon alapszik.

Törley nem csak jó borász volt, hanem reklámszakembernek sem volt utolsó. Plakátokon, dugókon, sőt számolócédulálon is hirdette termékét. Feljegyezték róla, hogy azért foglalkoztatott embereket, hogy éttermekben megvacsorázzanak, majd hangosan követeljék a Törley pezsgőt a vacsora leöblítésére.

"Mert hát milyen étterem az ahol még Törley pezsgőt sem tudnak felszolgálni." Támogatta a művészeteket, azok ankétján, bemutatóján,  elengedhetetlen volt a Törley pezsgő. Megfizette a munkásait is, akik kétszer háromszor akkora fizetést kaptak, mint a környék dolgozói. De segítette a szegényeket is karácsonyi csomagokkal, vacsorákkal. Mindennek a tanácsköztársaság idején vége szakadt. A család külföldön  keresett megélhetést. Ma már csak  Egy élő Törley  van Mária, aki képzőművész, de nem itthon él. 

Közben elértünk a pincészetbe, annak képei :

Persze a kóstolgatás sem maradt el. nem csoda hogy jó hangulatban találtunk haza.

Dunakanyar /Szentendre

Ez a festői kis falu az évszázadok folyamán sokféle nemzetnek nyújtott menedéket. Legtöbbjük csak átmeneti szállásnak tekintette. Épületei  ideiglenesek, és kicsik voltak. Első idetelepülők  a szerbek voltak akik a törökök elől menekültek, majd egyre több nemzetség költözött ide. a 19 sz-ban, németek, szlovákok, költöztek a magyar és szerb közösségek mellé.  Ezért aztán a kis faluban minden nemzetség meghagyta emlékeit legalább is templomaiban. Szentendrén 7 felekezetnek van temploma. Később a művészek is felfedezték maguknak ezt a gyöngyszemet, így aztán még színesebbé tették az amúgy is szép látványt nyujtő milliőt. Csak egy sétára futotta a Duna-i hajókázás előtt.

Séta közben ejtettünk szót Kovács Margit keramikusról, VujicsicsTihamér életéről, a Raab Rabi történetét is megismertük. Múzeumok, galériák sorát találhatjuk a főtér közelében. sétálni a Duna korzón is érdemes a szép látvány miatt.

 Utunkat Visegrádra folytattuk, Már többször jártam itt, sok képem készült , melyek itt láthatóak .

  

. https://zsuzsautak.blogspot.com/search?updated-max=2016-02-29T10:32:00-08:00&max-results=7

Azért míg a Mátyás korabeli várat nézegettük mos is készült néhány kép. 

A hajókázás útvonala Leányfalu, Dömös, Zebegény. Buszra szállva, még Komarnóban is sétáltunk egy picit.

https://zsuzsautak.blogspot.com/2018/05/komarom-komarno.html

Kellemes nap volt ez is.