A nyitás után nem sokkal látogattunk ide, akkor mégcsak a kerámiatér volt megtekinthető. Most egy újabb látogatás már sokkal több látnivalót nyujtott, így a másfél 2 órás látnivalóból 3 és fél óra lett, és még így is csak futottunk.Persze megint készült több mint 200 kép, amit egy blogba nem is tudok belesüríteni.
https://zsuzsautak.blogspot.com/2022/11/budapest-neprajzi-muzeum.html
A ruha személyiségünk egy része. Megmutatja társadalmi rangunkat, stilusunkat, hovatartozásunkat, etnikai és felekezeti hovátartozásunkról is képet ad.
Mielőtt a ruhákat gyárban, tömegtermelésben készítették volna, a nők feladata volt felöltöztetni a családot, gyermekeket, férfiakat, nőket. A szövés, varrás, díszítőtecnika minden nemzetnek más és más. Le lehet belőle olvasni sok élethelyzetet. A szükséglet, a megélhetés és a hatalom nyomására a népek keveredtek, és magukkal hozták ezernyi szövött emlékeiket.
Ez a kiállítás erről szeretett volna képet adni. A női lét állomásairól a gyermekkortól a az öregkorig. Minden ruha egy személyes életet takar, nehézségekkel, boldogsággal, ezernyi emlékkel.
Egy másik tárló Tylde János képeit mutatja be, melyek eddig rejtve voltak a nyilvánosság elől. A képeket a Londoni Victoria és Albert múzeum őrizte mindeddig. A képek elkészülte az 1848- és 1965-ig eső időszakben készültek. A népviseleteket ábrázoló fényképek a kor szellemét mutatják be. Ugyanakkor még Önállóan nem létező Magyarország színezett képei felhívták az érdeklődők figyelmét a kis ország létére a Londoni világkiállításon. A pillanatképek a polgárok, parasztok, uradalmi béresek, vármegyeszolgák, sokszínű viseletéről árulkodnak, megjelenítve kis országunkat a népek szinpadán.
régebbi bejegyzés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése