Mint a legtöbb tengerparti város ez is sziget volt, csak később töltötték fel az Óváros és a szárazföld közötti részt és alakult ki a város.Történelmi emlékekben ugyan nem bővelkedik, de a Velencei hatás azért lépten nyomon fellelhető.A városban apróbb üzletek, sikátorok ódon kapuk a történelem tanúi.
Persze történetei sem hétköznapiak, pl. a háztetőkön sorakozó kémények, melyek a járványok időszakára emlékeztetnek, vagy Szt Eufemia nem mindennapi töreténete, mely még Diokletianus császár idejéből származik.A város védőszentjének emelt templom tornya, majd az azon elhelyezett szobor története is érdekes. Bár minden nap kikötőjéből indultunk szálláshelyünkre kis hajóval, a városból az eső miatt nem sikerült sokat látni. Ez sajnálatos, mert kimaradt a főtér, a templomok java része, a városkapuk, melyek a tengerre nyílnak, de itt folytatódik a Sándor Mátyás történet is. Sétálhattunk volna a félszigeteken, Láthattuk volna a várostörténeti múzeumot a Praetori palotát, a Tengerbiológiai intézetet, mivel erre nem volt lehetőség még inkább visszavágyunk e kedves turisták által felkapott helyre.
A város főleg a turisták kiszolgálására törekszik, mert ez a fő bevételi forrása. A Városhoz tartozik a Katheria sziget és a Szent András sziget is, ahol szálláshelyünk volt.
Néhány kép azért a látottakról készült :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése