A Furnace tó
A Beltra tótól kissé délre helyezkedik el. ez a csipkés partvonalú tó. kopár sziklákkal tarkított hegyek veszik körűl, melyeken a birkákon kívül szinte semmi nem él meg.
Ennek a vidéknek érdekessége az egy egy tanya melyhez hatalmas területek tartoznak. A bírkák az úton, vagy annak közelében békésen legelésznek. Az út imitt amott annyira keskeny, hogy autóval szinte félelmetes körbejárni. Igy ősszel a terület rozsabarna színe messzíről is érdekes, de ha közelebb érünk láthatjuk, hogy a sziklák felett alig valamit érő fű terem.
Furnance tó egy zsilippel kapcsolódik az Oak folyóhoz, mely az Óceánba fut. A zsilip biztosítja hogy a tóba ne kerüljön dagálykor az Óceán sós vize.
Jobban megnézve a képeket feltünik, hogy milyen sziklás ez a vidék, nem csoda , hogy itt nem terem semmi az állatoknak sem. Talán a birka az egyetlen ami megél.
Irország legnagyobb édesvizi tava a Balatonnál jóval kisebb. Newporttól kb 5 km.re terül el, Glenshild irányában kelet nyugati fekvéssel.5-600 méteres hegyek veszik körül a lazachalászat mekkáját.
A kép tanusága szerint ide behurcolt idegen fajú kagylók telepedtek meg melyek
károsak az itteni élővilágra.
A 2,4 mérföld hosszú és 1 mérföld széles csipkézett partvonalu tó a rozsdás hegyek között páratlan látványt nyújt. sajnos körülötte csak keskeny út vezet, amely szerintem nagyon veszélyes. Sokszor előfordul, hogy a szembejövő forgalom miatt tolatni kell a keskeny , inkább motoroknak, kerékpároknak megfelelő útvonalon. A tavat kikerüli a nyugat Írországi túraútvonal, így szépségét csak inkább a halászok élvezik.
Körülötte a hegyek , így ősz környékén rozsdaszínüek, hatalmas kövekkel tűzdeltek, bírkák legelésznek szabadon, néha a keskeny utat is birtokba véve pihengetnek.
A lazacivadékokat hatalmas kör alakú tartályokban nevelik, majd amikor elérik a megfelelő méretet a tóba engedik őket a fent látott zsilipen keresztül. A legutóbb kifogott legnagyobb súlyú lazac 21 fontot nyomott, és léggyel fogták. Ez nekem ugyan semmit nem mond, de biztosan tudják a horgászok, hogy mit írok. A tó nem igazán veszélyes, főleg a vadon élő lazacok fogásához képest.
Bár tart a karantén egy kisebb kirándulást azért a környéken tettünk. Igy kerültünk a Raheens nemzeti parkba, melynek története az 1840-es évekre nyúlik vissza. A park 33 hektáron helyezkedik el, és a Sir Neal O Donel Newporti birtokához tartozott. A séta során második feleségének állított emlékmüvet is megtekintheti a látogató.
Az Emlékművet Maria O Doneltnek állította férje, ott ahol a lovak megbokrosodtak, amikor betegen Dublinba szállították a hölgyet, ahol végül meg is halt. Az emlékmű 70 láb magas, és vésett mészkőből készült mint a kastély.
Egy emelkedőről a család lakhelyének romjait is láthatjuk
A hagyomány szerint Cromwell egy katonájnak ajándékozta a birtokot, akinek ez nem kellett, ezért ő társainak ezt felajánlotta egy lóért. Egy fehér lovat Browne -től kapott és innen indul a birtok története. A földreform idején a birtokot felosztották pacellákra, és a Browne család 180 hektárt visszavásárolt belőle. A ház 1847-ben épült.
Az utolsó Raheens Browne 1932-ben halt meg, igy a terület az államra szállt.
Az emléktábla jelzi, hogy ezt a fát az Ír miniszterelnök ültette 2013-ban, nem igazán látszik, hogy már 7 éves. Ennek az az oka, hogy itt mindenütt nagyon silány a föld minősége, nem sok támanyag van benne.
Van egy másik megfigyelésem is. Ha egyik napról a másikra egy szeles idő sós vizzel öntözi a területet szinte azonnal leszáradnak a fák levelei, vagy virágai. Természetesen a természet újra éled, de ez is lassítja a növekedésüket.
nem csak a nemzeti parkban, de másut is olyan érzésem van mintha itt nem lennének kertészek. Minden fa úgy nő ahogy akar. Nem nyesik vagy alakítják őket.