A Beltra tótól kissé délre helyezkedik el. ez a csipkés partvonalú tó. kopár sziklákkal tarkított hegyek veszik körűl, melyeken a birkákon kívül szinte semmi nem él meg.
Ennek a vidéknek érdekessége az egy egy tanya melyhez hatalmas területek tartoznak. A bírkák az úton, vagy annak közelében békésen legelésznek. Az út imitt amott annyira keskeny, hogy autóval szinte félelmetes körbejárni. Igy ősszel a terület rozsabarna színe messzíről is érdekes, de ha közelebb érünk láthatjuk, hogy a sziklák felett alig valamit érő fű terem.
Furnance tó egy zsilippel kapcsolódik az Oak folyóhoz, mely az Óceánba fut. A zsilip biztosítja hogy a tóba ne kerüljön dagálykor az Óceán sós vize.
Jobban megnézve a képeket feltünik, hogy milyen sziklás ez a vidék, nem csoda , hogy itt nem terem semmi az állatoknak sem. Talán a birka az egyetlen ami megél.
Irország legnagyobb édesvizi tava a Balatonnál jóval kisebb. Newporttól kb 5 km.re terül el, Glenshild irányában kelet nyugati fekvéssel.5-600 méteres hegyek veszik körül a lazachalászat mekkáját.
A kép tanusága szerint ide behurcolt idegen fajú kagylók telepedtek meg melyek
károsak az itteni élővilágra.
A 2,4 mérföld hosszú és 1 mérföld széles csipkézett partvonalu tó a rozsdás hegyek között páratlan látványt nyújt. sajnos körülötte csak keskeny út vezet, amely szerintem nagyon veszélyes. Sokszor előfordul, hogy a szembejövő forgalom miatt tolatni kell a keskeny , inkább motoroknak, kerékpároknak megfelelő útvonalon. A tavat kikerüli a nyugat Írországi túraútvonal, így szépségét csak inkább a halászok élvezik.
Körülötte a hegyek , így ősz környékén rozsdaszínüek, hatalmas kövekkel tűzdeltek, bírkák legelésznek szabadon, néha a keskeny utat is birtokba véve pihengetnek.
A lazacivadékokat hatalmas kör alakú tartályokban nevelik, majd amikor elérik a megfelelő méretet a tóba engedik őket a fent látott zsilipen keresztül. A legutóbb kifogott legnagyobb súlyú lazac 21 fontot nyomott, és léggyel fogták. Ez nekem ugyan semmit nem mond, de biztosan tudják a horgászok, hogy mit írok. A tó nem igazán veszélyes, főleg a vadon élő lazacok fogásához képest.
Bár tart a karantén egy kisebb kirándulást azért a környéken tettünk. Igy kerültünk a Raheens nemzeti parkba, melynek története az 1840-es évekre nyúlik vissza. A park 33 hektáron helyezkedik el, és a Sir Neal O Donel Newporti birtokához tartozott. A séta során második feleségének állított emlékmüvet is megtekintheti a látogató.
Az Emlékművet Maria O Doneltnek állította férje, ott ahol a lovak megbokrosodtak, amikor betegen Dublinba szállították a hölgyet, ahol végül meg is halt. Az emlékmű 70 láb magas, és vésett mészkőből készült mint a kastély.
Egy emelkedőről a család lakhelyének romjait is láthatjuk
A hagyomány szerint Cromwell egy katonájnak ajándékozta a birtokot, akinek ez nem kellett, ezért ő társainak ezt felajánlotta egy lóért. Egy fehér lovat Browne -től kapott és innen indul a birtok története. A földreform idején a birtokot felosztották pacellákra, és a Browne család 180 hektárt visszavásárolt belőle. A ház 1847-ben épült.
Az utolsó Raheens Browne 1932-ben halt meg, igy a terület az államra szállt.
Az emléktábla jelzi, hogy ezt a fát az Ír miniszterelnök ültette 2013-ban, nem igazán látszik, hogy már 7 éves. Ennek az az oka, hogy itt mindenütt nagyon silány a föld minősége, nem sok támanyag van benne.
Van egy másik megfigyelésem is. Ha egyik napról a másikra egy szeles idő sós vizzel öntözi a területet szinte azonnal leszáradnak a fák levelei, vagy virágai. Természetesen a természet újra éled, de ez is lassítja a növekedésüket.
nem csak a nemzeti parkban, de másut is olyan érzésem van mintha itt nem lennének kertészek. Minden fa úgy nő ahogy akar. Nem nyesik vagy alakítják őket.
Nagyon szép helyeken kirándultatok, szerencsésnek mondhatjátok magatokat, hogy ilyen szép időt fogtatok ki. Puszi mindenkinek: Margit és András
VálaszTörlés