Ez a Budapesti kiállítás javarészt az eddig tanultak ismétlése volt. Amíg a Széll Kálmán térről a Millenárisra sétáltunk Találkoztunk Kolodkó Mihály Mekk Elekjével, és még néhány műalkotás is lencsevégre került.
Egy olyan innovatív kiállitást sikerült megtekinteni ami magyar tudomány nagyjait fogja egy csokorba. A Millenáris kiállításán 6 témakör köré csoportosítva mintegy 600 magyar tudós és feltalálóról kaptunk tájékoztatást. Mindjárt a mobilitás, az ipar, a mezőgazdaság az infótér tudománya, az orvostudomány a techika magyar feltalálói, illetve az tudás, és innováció amelyhez magyar agy kapcsolódik. Jó volt ezen a kiállításon magyarnak érezni magunkat. A kocsitól a repülőig, a helikopteren át holdjáróig, a gyógynövénytől a gyógyszerekig,az orvostudomány találmányai, a kórok legyőzésének lehetőségeiről , A mezőgazdaság vívmányai, úgy a termesztésben, mint a technikai fejlődésben, A feltalálók sora az ipari termelés előmozdításában, a motorok, karburátotok, és egyéb olyan találmányok a libatolltól a számítógépig, a bányászat segítésére készített gépek, mind mind kötődik egy egy magyar zsenihez, még akkor is, ha ezt nem Magyarországon érték el.
néhány képet az ámulat mellett elkattintottam, nézzétek.
Az utazás fejlődése
Az utazás fejlődése
A feltalálás kronológikus sorrendje
Egy magyar ember egy napja. SZENZÁCIÓS!
A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit magyar feltalálóknak köszönhet az emberiség.Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László, 1931), felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd Leó 1929), utána gyufával (Irinyi János 1836) rágyújtott egy cigarettára. Közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (Gábor Dénes, 1947), majd beszedett egy C-vitamint (Szentgyörgyi 1931). Eszébe jutott egy barátja, telefonált neki a vezetékes telefonjáról (Puskás Tivadar 1878). Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a komputerén (Neumann János 1944). Elmélázott, hogy melyik rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött (Kemény János 1964), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit (Simonyi Károly 1974).Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még egy 3D-s szemüveggel (Rátai Dániel 2010) sem tudta megoldani. A kudarc után feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (Goldmark Károly 1948), és bekapcsolta a tv-t is (Mihály Dénes, 1919). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van (Goldmark Károly, 1948). Nagyon tetszett neki a város,elsősorban a Centrál Park (Asbóth Sándor, ö készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a holdautón (Pávlics Ferenc kb. 1960), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik-kockát (Rubik Ernő 1976).Már semmi sem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához vette automata fényképezőgépét (Mihályi József 1938), dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (Dallos József 1928) vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (Györffy István 1959) használja-e? Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (Galamb József 1908), aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (Ansits Ferenc 1983) és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebességváltója volt (Bíró László 1932).Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt (Barényi Béla, 1925). Ez annyira tetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (Csonka János 1893). De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli. Hazamenve meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (Jedlik Ányos 1861), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (Asbóth Oszkár 1928). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer-díjas (Pulitzer József 1917) újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait (Losonczi Áron, 2001) - magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült befejezni.Mikor végre hazaért, már sötét volt. Felkapcsolta - régimódi lévén - még kriptontöltésű lámpáját (Bródy Imre 1930), megivott egy pohár szódát (Jedlik Ányos 1940), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is. Meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint (Richter Gedeon 1912). Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelitlemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (Kodály Zoltán 1929) Psalmus Hungaricust.
És még mi minden más vívmányt köszönhetünk hazánk szülötteinek. Kipróbálhattuk az éterbe fellőni a fényképünket, és onnan visszavenni, műthettünk laparoszkópos módszerrel, járhattunk a fülünkben de a marson is , megszólaltattuk a beszélő gépet, a magyar hírmondót hallgathattuk, és még sok interaktív eszközt kiporóbálhattunk. Sorolhatnám az élményeket, de inkább el kell menni erre a kiállításra, hogy büszkék lehessünk .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése