Szentendre

Gyakran előfordul, hogy bizonyos helyeket  csak átfutod, megállapítod, hogy vissza kell térned ide, de aztán elmarad a kirándulás. Most ez nem így történt. Szentendre  kisvárosa a dunakanyar egyik gyöngyszeme megérdemelte, hogy kicsit többet lássunk belőle.  Első alkalommal ezt láttam 

https://zsuzsautak.blogspot.com/2024/08/dunakanyar-szentendre.html

 A hévvel a déli órákban érkeztünk és azonnal a templomdobra siettünk.  Közben megismerkedtünk Rab Raby történetével.Már a háztetők látványa, és az imitt amott felcsillanó Duna is kellemes látvány volt. Az 1870 es évekig alig laktak itt négyezren. Később felfedezték a művészek e gyönyörű panorámát, és az eddig délvidékről  menekült  lakosok közé települve ma már majd 30.000 -ren élnek itt. Lépten nyomon kis kézműves műhelybe, képtárba, múzeumba botlik itt az ember. nem beszélve templomairól, melyeknek még a nevét is nehéz kiejteni. de gyakran  zárva  is vannak a látogatók elől. Ezt mindannyian sajnáltuk. Bejutottunk viszont a legfraciásabb magyar Czóbel Béla  múzeumába. Czóbel Béla (1873-1976), az európai modernizmus magyar képviselője, a nyolcak csoportjának alapító tagja. Bár Budapesten műteremlakást kapott idejét azonban Szentendrén töltötte.  Feleségének munkáival együtt látható kiállítás rendszeresen megújul.

Két fagyizás közben bejutottunk a mikroművészeti múzeumba is. Már csak azt nem értem, hogy egy félbevágott almamagra hogy kerülhetet egy rózsaág, a hajszálra a béke jelképeként az olajág vagy a tü lyukába hogyan került a sivatagi tevekaraván. Az már fel sem fogható, hogy a portré 3 D-ben, vagy a mákszembe hogyan került a fecskecsalád. Még inkább elgondolkodtató akkor amikor az én kezem úgy remegett a nagyító előtt a telefonnal, hogy a képek elmosódottak lettek. noha én csak fényképeztem. 😀😀😀

és akkor szemben találtuk magunkat a Kovács Margit múzeummal. Már hogy hagyhattuk volna ki a győri kötődésü művésznő szerethető alkotásait. Munkái egyszerűségükben, témaválasztásaiban, anyaghasználatában is különleges hangulatot árasztanak .Ezt természetesen a győri kiállítás is alátámasztja.

Már csak egy marcipánbolti bejárásra futotta a 3 órás kalandból.

A kirándulás végén mégiscsak elmondható, hogy vissza kell térni ide mert a kis kézműves boltocskák, és kihagyott múzeumok még várnak ránk.