Zirc

 A Bakony rengetegéből 400 méter magasan emelkedik ki a Zirci Ciszterci Apátság, és  a kisváros. A szeles idő miatt éppen lemondtunk az arborétumi sétánkról, amikor is engedély kaptunk egy kisebb nézelődésre.

Az itt letelepedő ciszterci szerzetesek mintegy 1000 év alatt  a világ minden tájáról telepítettek ide növényeket, melyekkel egy ligetes angol kertet hoztak létre, mely kb. 600 különféle fás szárú egyedet rejt. Csak kis időt engedélyeztek a bejárásra, azért a kellemes sétán készült néhány kép.

Az apátság megtekintésére idegenvezetők sok érdekességgel készült. 

A szerzetesek már István idején is voltak itt. A Cistercieket  III. Béla telepítette ide. Tanítással,  sörfőzéssel foglalkoztak. A török dúlás elől elmenekültek, és kiürült a falu is. Később az 1733 körül visszaérkezve kibővítették az apátságot, és felépítették barok stilusu templomukat. A 2016 -2020 ban történt felujítás érdekes részleteket tárt fel a templom életéből. A főoltár Franz Anton Maubertch munkája. míg a többi képet Winterhalder Józsefnek köszönhetjük. Idegenvezetők a felujítás történetébe is beavatott minket. A könytárba nem volt módunk betekinteni, ahol a 17-18. sz.i könyvek mellett néhány ősnyomtatvány is helyet kapott.

A törökök elől elmenekült lakoság helyére német telepesek költöztek, kiknek házait a kurucok felégették. Az újabb német telepesek aztán fejlődést hoztak a falunak, és ma már békésen élnek leszármazottjaik a magyarokkal. A település  később városi rangot is kapott. Ha már itt vagyunk nem hagyjuk ki a Bakony természettudományi múzeumot sem, mely jellegében az egyetlen vidéki létesítmény.

Azt gondolom, ezeket a képeket már nem kell magyaráznom. Viszont egy kedves verset ide írok, melyet Horváth Ferenc barátom az arborétumban töltött idő alatt írt. Remélem nem sértődik meg, hogy tollából idézek 

A Zirci arborétum élménye  Horvéth Ferenc verse

De jó köztetek lenni

öregedő fák, és fiatal bokrok.

Élményt és erőt adtok 

nékünk s hozzá bolondot.

Sokfélék vagytok,

és szépek,s hiába fújnak 

vad szelek, ti akkor is 

vidáman éltek.

Hajoltok jobbra, balra,

így köszöntitek az 

arra járókat, s mi 

örömmel fogadjuk bókjaitokat.

Hogy tudsz ilyen csodás lenni

TE nagylevelü hortenzia ?

és Te aranyos tiszafa

Az nem lehet,

hogy ne szeressen titeket 

minden emberfia.

Nemeset, emberséget 

adtok bőven, s hozzá 

felejthetetlen képeket.

Az isten áldjon bennetek 

ameddig csak lehet.