Redschlagnál, kis pihenő, majd a kilátó megmászása
Zöbern derüs kisváros, dombján a templommal egy kis pihenésre adott lehetőséget.
Ahogy egyre messzebb kerülünk utunkon , egyre magasabb hegyek kerülnek a szemünk elé, Már megjártuk a Rax vonalát lassan Semmeringre érünk. Már az 1500 méteres magasságokból tekintve a tájra egyre szebb panoráma kerül szemünk elé. A csörgedező patakok, az erdő csendje. Itt ott feltünik egy egy település. Közelebbről nézve a rendezett utcákat, tisztaságot az jár az eszemben, hogy nálunk miért nem lehet ezt megvalósítani. Győrben mennyi erőfeszítést tesznek azért emberek, hogy ez nálunk is a jelen legyen, ugyanakkor mennyien nem látják be, hogy mindez az Ő érdekük is. Eldobálják a szemetet, a kuka mellék rakják, vagy éppen nem a megfelelően válogatják ki azt. Feltünt az is, hogy egyetlen erdős területen sem láttam kidobott szeméthalmot, de még egy eldobott zsebkendőt sem. Mi mikor érjük el ezt a szinvonalat, mi kell ehhez.
Egyik túra alkalmával a településen jelezték, hogy kisbaba született. Egy deszából kivágott gólya a csőrében tartotta az újszülöttet. Az alatta lévő tábla ismertette a baba adatait. Tekintve ,hogy mindez egy fűvel borított kis útzárványon volt, egyik túratársam ráment a fűre, letérdelt és próbálta megörökíteni a látványt. Szinte még el sem helyezkedett máris kijött az egyébként néptelennek tűnő faluban az egyik házból egy úr, és azonnal leparancsolta barátunkat a fűről. Szinte fel sem fogtuk mi történt. Igy utólag még itthon is elgondolkodtam a történteken. Nos ez az ,itt már akkora az összetartás, hogy nem csak a sajátjukat védik óvó szemeik, hanem mindent ami a kulturált környezetükhöz tartozik. Nem feltételezem az öregúrról, hogy az ő gyermeke , unokája, vagy füve lenne, mégis figyelt a környezetére és figyelmeztetett bennünket is, hogy itt ilyen a környezet, a szépérzék, a másokkal törődés és a kultúra. Azt gondoltam van még hova fejlődnünk nemcsak anyagilag, hanem a fejekben is.
Ennek a szakasznak most vége volt, de a következőről is itt emlékezem meg.
Végre elértünk - Semmering - erről senkinek nem kell ódákat zengeni. - Mindenki szeret ide jönni, vagy szeretne eljutni. Nekünk magyaroknak a sielés, a ródlizás mekkája, de nyáron is csodálatos hely a kerékpárosok, turisták kedvenc helye. Közel van hozzánk, elég magas, de nem meredély. A kilátás a közeli és távoli hegyekre lenyűgöző.Most így tavasz elején még kicsit kihaltnak tünik, mégis megvan az a bája ami lenyűgözi a turistákat.
Indulás Trattenbachtól ismét egy lankás rész után mintegy 380 méter magas emelkedőre kaptattunk fel, az imitt amott hóbuckás erdei utakon. Néhol kidölt fák nehezítették utunkat. Hát mit mondjak, kicsit megizzadtunk, de ami fennt várt ránk az azonnal feledtette erőfeszítésünket.
Ha nem hiszitek nézzétek meg a képeimet.
Itt már kissé remegett a kezem a fáradtságtól ...
Kicsit elidőztünk Semmeringen , majd irány haza.
Autópályáról mindebből semmi nem látható .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése