Zsú mama Mulranny-ban /Írország

Mulranny (Mullaranny)

Newporttól kb. 20 km-re az Óceán öbléhez igyekeztünk. Mivel most éppen apály van az apró kis szigetek kilátszanak az öböl vizéből. A birkák békésen legelésznek a szigeteken, apálykor átgázolnak a sós vízen ( állítólag ez nagyon jót tesz a patáiknak).

      

 Én,  pedig végre,  megtekinthetem az Óceánt. Kicsit csalódott vagyok, mert a nagy vizet a rengeteg sziget eltakarja. Több mint  360 sziget van itt, némelyik egész pici, némely pedig komoly mérettel bír. Azért egy kis filmecskét csak összehoztam a látványról.

 A dombokon golfpálya terül el. A part apró homokos, kellemes.  Pár száz méterre azonban a homokos part hatalmas kövekkel telire változott. Vendéglátóm szerint ez is apró kavicsos és homokos volt, de néhány éve egy hatalmas vihar következtében ilyen óriási kövekkel lett tele. Ahol a birkák legelnek, onnan is teher-autószámra hordták el a hatalmas kőrengeteget.

        

      
  
 

Mivel ez egy kisebb blog, írok pár sort a tapasztalataimról
Mikor az az ember kirándulást tesz egy országba, általában csak a szép, és értékes dolgok azok amelyek a szeme elé kerülnek. Írországból is a kellemes zene, a dimbes-dombos táj, az Ír öböl,az Atlanti Óceán, a dolmenek, a Kelta maradványok, a kolostorok,vagy várak, templomok érdeklik.  Látni akarja a Moucher sziklákat, el akar jutni egy pab-ba. Meg szeretné ismerni Dublin nevezetességeit. Erre szánhat időt  egy hét, tíz nap alatt.

Más azonban, ha azzal a gondolattal jössz, hogy itt élni akarsz. Gondolom ez másutt is így van.

Ha csak nem a rózsaszín köd lebeg a szemed előtt, hamar felismered,  hogy itt  sem arany az élet, az emberek itt is megdolgoznak a megélhetésükért. Hogy játszótér csak minden harmadik faluban van. Hogy játszóház a hotel aljában szívességből található. Birkák és tehenek legelnek mindenütt.

Hamar észreveszi, hogy az emberek addig kedvesek, amíg megkérdezik, hogy vagy ? Egyébként a tisztaságra rendkívül adnak, egy papírfecni sincs eldobva sehol, pedig ha egy teherautónyi, vagy csak 1 zsák szemeted van, amit jó esetben a falutól pár km.re tehetsz le a szelektívbe, ahol felügyelik a válogatásodat máris 4 Eurót fizetsz. Bele gondoltam nálunk milyenek a szelektív gyűjtők .

Azt is hamar észreveszed, hogy ha négyen vagytok a mai napra 4 szelet húst veszel a hentesnél,.. nem többet. Az általunk ismert nagy bevásárlók is szerényebb kínálattal rendelkeznek, és főleg a városokban vannak. Nem ám minden sarkon. Az is feltűnt, hogy mosolyognak, és boldognak látszanak az emberek. Elégedettek az életükkel.

Ez abból adódik, hogy más az értékrendjük, mint a miénk.

Mi mindig mindent magunknak akarunk, a javainkkal akarunk kitűnni a többi ember közül, ja és azonnal, mert ha nem, mindenki hibás csak mi nem … Itt maximum az ajtóik színe különbözteti meg egymástól az embereket.

Tulajdonképpen mindenük megvan, amire feltétlen szükségük van, de nem több. Valószínűleg nem is akarnak többet, bár ezt a” híres nyelvtudásom „szerint még nem tudtam megkérdezni.

Nagyon tetszenek a kis kőkerítések a régiek csak kötőanyag nélküliek, az újabbak már a miénkhez hasonlóan készülnek.  Az is érdekes, hogy szinte egyen-kerítések futnak végig a gyalog és kerékpárutak mentén.  Mint megtudtam, ha a tulajdonos felajánlja az utcafrontot a közlekedésre, akkor a falu vezetése kis kerítéssel határolja el ezt a területet hálából. Szerintem ez nálunk nem fordulhat elő.

Mi valahogy az anyagi javakat tartjuk szem előtt és megfeledkezünk az emberi értékekről. Nem dicsérünk eleget, nem hallgatjuk meg a másikat, csak a magunk igazát erőltetjük, és csapásnak éljük meg, ha mégsem nekünk adnak igazat.
Közben az is eszembe jutott, hogy van bennünk irigység is a másik iránt, de hogy annak milyen körülményei vannak, voltak azért hogy irigylésre méltó legyen ebbe nem gondolunk bele.
Na mára ennyi bölcselkedés... remélem nem untátok