Gönyű

 A Győrtől 15 km-re lévő kis falu lakóinak 80 %-a a Duna közelségéből élt. Halászok, hajósok lakták a települést. Mi a hajózási kiállítással keztük meg az ismerkedést.A rengeteg relikviát tartalmazó kiállítás, a hajósdinasztiák bemutatásával kezdődik, majd a hajósok tárgyi emlékei kerültek sorra, ruhák,  szerszámok, jelzések, igazolványok, engedélyek, bizonyítványok kerültek be a tárlókba. A tárgyi emlékek között találtuk az Árpád  hajó csörlőjét, mely aknára futott és három matróz életét követelte. Aki gönyűi hajós volt , az rangot jelentett a hajósok között.

Elsétálva a Dunaparton megálltunk a Postakocsi fogadó előtt. Az épület Mária Terézia adománya volt egykor. Most az enyészet állapotában van  a Dunaparti barokk épületegyüttes. A fogadó Fellner Jakab tervei alapján épült.  Azt a célt szolgálta, hogy Bécs és Budapest között féluton lehetőséget adjon a megfáradt vándoroknak a pihenésre. A vasut megépítése előtt ez egy fontos megálló volt. Többször megszállt itt Ferenc József, Sissi is. Sőt egy éjszakát Rózsa Sándor is töltött itt, mikor a Kufsteni börtönbe szállították. Megálltak itt a postakocsik, és miután a vezetők ellátták az állataikat, maguk is megpihentek, Lovat váltottak esetleg és folytatták útjukat. Az út melyen ide jutottunk sem éppen tegnapi a "Macskaköves út " a Római korban a Limes határán húzódott, és a híres Borostyánkő út része volt.

Az út mellett megcsodáltuk az őszi  díszítéseket, a faluban születettek névsorán a márványtáblákon, és elsétáltunk a hajókikötő felé is. 

A blogot egy jelmondattal fejezném be NAVIGARE NECESSE EST !

 vagyis hajózni muszáj