Magyar Tudományos Akadémia

1825 novemberében   a Pozsonyi országgyülésen  Felsőbüki Nagy Pál élesen kikelt a nemzeti kultúra és az anyanyelv ügye iránt bűnös közönnyel viseltető mágnások  ellen. Az ifjú Széchenyi István a szemrehányás következtében felajánlotta éves jövedelmét egy Tudományos akarémia létrehozására. Ezután több felajánlás érkezett és végül  az 1927 XI. törvénycikkben határozták meg az akadémia létrehozását, melyben Teleki József, Döbrentei Károly, Arany János, Vörösmarty Mihály  is   többek között nagy szerepet vállalt. A tudománytár, elsősorban a hazai eredményeket, majd fordításban a külföldi tudományos műveket hivatott publikálni. Az akadémikusok jelentős része közszereplő is volt, noha a cél kimondottan a politikamentesség volt. Az Önkényuralom idején viszont a nemzeti identitás szimbolumának számított. Munkáját 1949 után erősen korlátozták.

Az ujraéledés Sina Simon Báró 80 ezer forintos felajánlása tette lehetővé, melyhez a kisemberek sokasága is hozzájárult. Igy kezdődött meg az Akadémia  építése. A tervek Friedrich August Stüler készítette. A kivitelezést Ybl Miklós és Sklaniczkí Antal végezte.A neoreneszansz palota homlokzatát Wolf Emil, domborműveit Holló Barnabás, a díszterem  freskóit Lotz Károly, míg a tájképeket Ligeti Antal készítette.

A háború alatt a megszűnés fenyegette a tudós társaság fellegvárát. Vagyonát az infláció felemésztette. Gróf Klebelsberg Kunó állami támogatásai biztosították a fennmaradást a Horty korszakban. A szocializmus korszakában szovjet tipusúvá alakították az Akadémiát, ami azt jelentette, hogy a párt is beleavatkozott, hogy mit lehet publikálni, és mit nem. A meglehetősen parttalan munkának a rendszerváltás vetett véget. A kutatóintézetek leváltak az akadémiáról. A törvény kimondta, hogy a tudományos munkával foglalkozók közösségét kell egybe fogni belföldön és külföldön egyaránt. Az akadémiát főállású vezető elnök vezeti, 11  tudományos osztályát akadémikusok vezetik. Jelenleg mintegy 17000 tagja van az akadémiának állandó tagokkal, küldöttekkel és a levelező tagokkal együtt.

A monumentális épületben az arcképcsarnok megtekintésére, és néhány alapitó kéziratán kivül néhány allegórikus képet is láthattunk , Nóbel díjasaink mellett. Valamint Teleki József pénzben nem kifejezhető 30000 kötetes könyvtárának néhány darabját.

A kora esti órákban már itthon is voltunk.

Eckertsau

 A Bakokk építészet jellegzetes kastélya az Eckertsau-i vadászkastély A kastélyt Ferenc Ferdinánd használta Vadászkastélyként. Majd a Cseh származású Kinsky család, valamint később a Habsburgoké lett. Ferencz Ferdinánd, Emauel Fischer von Erlach tervei alapján a 18 sz.ban átépítette a kastélyt Barokk vadászkastéllyá. A diszítés minden szegletében erre emlékezteti a látogatót. Az előszobában a freskók, a folyosókon a kitömött állatok, és aggancsok vadászjeleneteket ábrázoló szobrok között sétálhat a látogató. Meghitten berendezett kastélyban a béke, és a szeretet árad.

Feltünik a neház sorsú IV Ferdinánd és Zita királynő esküvői képe, a családi fotók között. A megterített ebédlőben úgy érzed mintha csak most  mentek volna ki éppen.  Megrendítő látni azt az asztalt ahol  az utolsó király aláírta lemondó nyilatkozatát a trónról A család életéről sok kép tanuskodik.A szeret árad mindenűtt mint ahogy Károly a térdén ülteti csemetéjét, mint egy hétköznapi család. A gyerekszobákon keresztűl a  cselédszobák után a kápolnába jutunk, ahol IV Károly utoljára vett részt a szentmisén családjával, mielőtt elhagyták az országot. Megtekinthettük a zongorát is, melyet a napokban kaptak vissza.

A barokk pompája a falakon, a tapétán, a berendezési tárgyakon.

A kápolna

A könyvtár

Eckertsau egy emlékhely, egy nehéz sorsú királyi család utolsó menedéke., mégis érezni a meghittséget, a nyugalmat és szívesen töltene itt időt a látogató a parkban sétálva. 

A kellemesen eltöltött idő után a Schloss Hof felé vettük az irányt.

Közben Haimburg várerődítmény , melyet a nibelung énekek is említenek 14 toronnyal, három várkapuval rendelkezett régen.